Éjjel
2018. április 25. írta: Angéla Németh

Éjjel

Bárcsak úgy jött volna, hogy soha fel nem hívom
Elvakított a szemeivel, itt kezdőttek meg a gondok,
Nem nézem a telefonomat, már nem keresem az üzeneteket.
Eldobom a lakáskulcsot, a térre hajítom a szennyeseket.

Jól tudtam, hogy ezt húrt most túlfeszítem,
De ha nem teszem a maradék eszem is elveszítem.
Ő csak nézett rám, de nem értette, mért hagytam az esőben ázva?
Én meg rákapcsoltam a hangerőre, mert várt egy új világ.

Nem is olyan rég, az éjjel minden perce
Veled esett szét, a tested mágnesként húzott
Zavaros volt a kép, az érzés mégis édes
Elszakadt a film, a képzelet már túl kevés hogy visszanézz.

Tudtam, hogy jobb lesz így, és nem is kerestem egy évig,
Ha egy tinder képről visszanézett, én futottam egyből Pécsig.
Szerelem sose volt, rögtön elesett, ami volt kémia, másnap elveszett.
Feszült a póráz, fogtam a cuccom, de nem én maradtam hoppon.

Jól tudtam, hogy ezt húrt most túlfeszítem,
De ha nem teszem a maradék eszem is elveszítem.
Ő csak nézett rám, de nem értette, mért hagytam az esőben ázva?
Én meg rákapcsoltam a hangerőre, mert várt egy új világ.

Nem is olyan rég, az éjjel minden perce
Veled esett szét, a tested mágnesként húzott
Zavaros volt a kép, az érzés mégis édes
Elszakadt a film, a képzelet már túl kevés hogy visszanézz.

ejika.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mdcoffical.blog.hu/api/trackback/id/tr5613870234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása