Miért keresi a lelkem a szavakat
Miért hiszik hogy az érzés kimarad
Már tudom hogy a látszat az sokat ér
De látom a szemeken sok álom csak koravén
Lehet, hogy gyerekként nem mehet
A fáradt szomorú arcok tengerében látni azt ki nevet
Bennem él a reményteli szívek kopjafája
Minek tudom nincs határa, csak lobbantsd lángra
Vágyod miben más lehet boldog
A torz tükör más képet hordoz
Itt számodra nincsen folytatás
Ha életed végleg leélted
Hogy megérte majd akkor megérted
Szárnyalj és hidd el nincs határ
Ésszel szívvel gondold át
Nem kértem segítséget,
Csak utam során megértésre vágytam
És mindig rátaláltam
Az igaz szavakat keresve kutatva így előre bátran
Hogy a földről felálljak, (ha) néha partra vet az élet
Ne féljek, ha játékává válok zsenge szélnek
Hol' az egyedül fekszem s kelek fel,
Hogy tudná ezt minden ember
Hogy dolgozza fel ki gyáva
Hogy lép tovább ki most nem mer -
Nélküled én megyek tovább, vezet sorsom útja
Szédült napjaimban újra peng az utam húrja
Vágyod miben más lehet boldog
A torz tükör más képet hordoz
Itt számodra nincsen folytatás
Ha életed végleg leélted
Hogy megérte majd akkor megérted
Szárnyalj és hidd el nincs határ
Ésszel szívvel gondold át
Belül izzó, lángok-fények
Száguldó élet-képek
Az úton gyere, nyisd ki a szemed és láss, láss
Bekerít a félhomály, csak gondold át
